In memoriam Vizy Éva - Pinczés István emlékezése

Nyílt fórum vizy Évával

"Meghalt?” – kérdezek vissza értetlenkedve és értelmetlenül. Kocsiban ülök, telefonon kapom a hírt, félreállok az útpadkára. Ülök, érdeklődöm: mikor, hogyan, hol. Szomorú szavak a kihangosítóból  –  közben bevillan Éva kacagó szemüveges arca: tinédzseres lelkesedéssel Nigel Kenedy pacsirtafüttyös hegedűjátékát ajánlja  a Négy évszakból a Windsori víg nőkhöz  (végül Jethro Tull montázs került be – nagyon meglepett, hogy egyáltalán ismerte, sőt rajongott érte).

Ébredő rossz lelkiismerettel hallgatom a beszámolót élete utolsó időszakáról, kutatok emlékeim között: mikor láttam utoljára, mi volt az utolsó közös munkánk... Rábólintok a kérésre: természetesen, munkakapcsolatunk személyes emlékeit összeszedem és megírom, persze. 
Kocsik zúgnak el mellettem. Annak biztosan örülne, hogy első közös munkáink egyike, Háy Jani Házasságon innenje a Pesti Magyarban 13 év óta töretlenül műsoron van, és hogy „a” Csernus még mindig konzseniális, és bírja a nagymonológokat.
Két évtizede ismerkedtünk meg – Lengyel György igazgató úr hozta Debrecenbe professzorasszonyt. Bár viselkedésében nem volt semmi professzoroskodó allűr, tudását tisztelve sokan szólították így. Mások tanárnőnek, közvetlen munkatársai Évának, Éva néninek – bájos egyénisége, amerikásan fesztelen közvetlensége bennem is rögtön bizalmat ébresztett iránta. Angol szakos bölcsész múltam és az ő amerikás múltja miatt különös kapcsolatba kerültünk. A bemutatás előtt álló új Mrozek-egyfelvonásosokról beszéltünk, lelkesedve elemezte a Gézagyerek című friss előadásunkat. 
A Pesti Magyar Színházban évadokon keresztül dolgoztunk együtt. Odaszerződésemkor Iglódi Pista jelezte: „Van állandó dramaturgunk. Ha nem idegesít, hadd üljön be a próbáidra. Jegyzetel, aztán elmondja. Nem kell megfogadnod – de nagyon jókat mond!”  
Egy évtizeden keresztül ült mögöttem. Figyelt az istenáldotta színészóriásokra („a” Béresnek előnytelen a fekete slafrok az Arzén és levendulában),  szarkasztikus humorba csomagolva kritizált („a Mórmariska” nagyon jó az Ajtóban, mikor az eredeti dialógustextet mondja), tanácsokkal látta el a bizonytalanokat (a verses drámában ne sinkófáljuk el a rímeket), okította a Liliomfi ifjú „diátristáit” (az enjambement sor végén is meg kell állni egy fél szünetre). Ült mögöttem, más rendezők mögött (Lengyel György, Iglódi István, Csiszár, Czeizel, Vidnyánszky) és lankadatlan figyelemmel jegyzetelt. Aki igényelte, a fölé ernyőt tartott mintegy, hogy óvja a rosszindulatú kritika záporverésétől és a siker fényében fürdés káros hatásaitól. 
Asztalát a büfében néha dramaturgtanítványok ülték körbe. Szakdolgozóknak, disszertálóknak iránymutatást, bő és hasznos szakirodalmat adott. 
Nem múlt el országos fesztivál, Nyílt Fórum, Deszka fesztivál nélküle. Fáradtnak sosem láttam, kitartó és már-már naiv lelkesedéssel égette a gyertyát folyamatosan. 
Idáig.
Gondolatban próbaszünet végén vagyunk – sétálunk, mint annyiszor, a színészbüféből a nagyszínpad felé, a Godot-ra várva enigmatikus Lucky-monológja megfejtéséről, vagy az Ábel beszélő-táncoló kecskéjének sikeréről, vagy Nick Dear Hatalomjának csipkejelmezeiről értekezve. A lifthez érünk, a nagy faliórára pillant: „Nekem még fő kell mennem a szobámba” – mondja. 
Botjára támaszkodva belép a liftbe.
És fölmegy.
Drága Éva! Rest in Peace!

Debrecen, 2021 09. 15.  
                                                                           Pinczés István (DLA)rendező

(a kép egy Nyílt Fórum válogatáson készült, ahol Éva Radnai Annamari és Blastik Noémi mögött épp a pályaműveket. tanulmányozza) 

Címkék

Idézetek

Sokszor olyan dialógus kerül a dramaturg kezébe, amely leírt formájában csaknem laposan, banálisan, elmondásra érdemetlenül hangzik. De mihelyt valóban «hangzik», tehát a színpadon: tartalommal, az élet akcentusaival, ízeivel, a jó megfigyelés és az emberábrázoló tehetség vérkeringésével telik meg. Mindennek a színpadon nagy és ritka értéke van. A dramaturgnak hallania kell a dialógust. Vannak súlytalan mondatok, amelyek bizonyos helyzeti energiában robbanó erőre kapnak. A dramaturgnak látnia kell a színpadi helyzetet, érzékelnie kell a teret, a proporciókat, a levegőt. A színpad legalább annyira térbeli művészet (Raumkunst), amennyire irodalom. És nem lehet eléggé hangsúlyozni: mindez nemcsak a közönséghatás megalkuvó szempontjaira, hanem a dialógus és az egész mű drámai értékére, lényegére tartozik. Színpadon csak annak van jogosultsága, aminek színpadi dinamikája van, úgy is mondhatnám: ami több a színpadon, mint nyomtatásban.

Bárdos Artúr

"Minden színész beleszólhat dramaturgiai kérdésekbe, mindenki lehet egyszerre kint és bent is. Persze van olyan, amikor úgy érzem, hogy a dramaturg hátráltatja bennem a színészt vagy fordítva; sok feszültséget okoz, hogy folyton véleményeznünk kell valamit, ami még nincs kész, de ha pontosan meg tudjuk fogalmazni a kritikai észrevételeinket, akkor igazán eredményesek tudunk lenni."

Enyedi Éva: "Az abszurditás felszabadít" - fidelio.hu

Enyedi Éva

"A dramaturg az a szakember, aki a hatásért felelős; aki felméri, hogy milyen hatást kíván elérni egy előadás, milyen út vezet el odáig, aztán felismeri azokat az akadályokat, amelyek eltéríthetik a produkciót. Ez nemcsak a szövegre, de a történetmondás, az elbeszélés stratégiájára vonatkozik. Örülök, ha egy rendező képes úgy felfogni engem vagy a munkám, mintha lenne egy ipari kamerája, ami esetleg máshová irányul, mint ahová ő néz, és a kettő együtt talán az egész spektrumot lefedheti" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

'A dramaturg az, aki emlékezteti a rendezőt az evidenciákra' (Magyar Narancs, 2014/08.)

Ascher Tamás

"Érdekes pillanat, amikor elengedem a szöveget mint szerző: elkezd nem fájni, ha azt mondják, ez vagy az a mondat rossz, és már dramaturgként nézek rá, hogy miért az" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

"Ekkor csak egy kanavász van az olvasópróbán, vagy csak egy ötlet, amit közösen kezdünk kibontani. Ebben az esetben napról napra kell írói és dramaturgmunkát is végezni, rögzíteni az improvizációkat, jelenetet írni belőle másnapra" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Róbert Júlia

"Egy kicsit tudni kell, hogyan működik a rendezés maga, mert alapvetően ahhoz kell hozzászólni, és nem csak ahhoz, hogy pont vagy kérdőjel legyen-e egy mondat végén." (Magyar Narancs, 2014/08.)

Gáspár Ildikó