Vilmos-díj

A Vilmos-díj a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumának évente kiosztott díja. A Nyílt Fórum Füzetek című kötetben megjelent új magyar drámákről szakmai viták zajlanak, majd a Nyílt Fórum végén titkos szavazással a Céh tagsága és a Nyílt Fórumon résztvevő közönség választja meg a Vilmos-díj győztesét.

Korábbi díjazottak:

  • 2021 Szilágyi EszterAnna: Eldgjá (tűzkanyon) 

  • 2020 O. Horváth Sári: Hiszitek mit nem

  • 2019 O. Horváth Sári: Életigen

  • 2018 O. Horváth Sári: Lenni vagy nem

  • 2017 Znajkay Zsófia: Rendezői változat

  • 2015 Kucsov Borisz: A bánsági szamuráj

  • 2014 Szalóczi Géza: Majakovszki

  • 2013 Mikó Csaba: Apátlanok

  • 2012 Keresztesi József: Holtszezon

  • 2011 Székely Csaba: Bányavirág

  • 2010 Lackfi János: A hinták

  • 2009 Maruszki Balázs: Végevégevégemindennek

  • 2008 Szálinger Balázs: Kalevala

  • 2007 Kiss Márton: Pilonon

  • 2006 Erdős Virág: Mara halála

  • 2005 Kukorelly Endre: Élnek még ezek?

  • 2004 Nényei Pál: Ők

  • 2003 Németh Gábor: Túl az egészen

  • 1996 Szilágyi Andor: Angyalok lázadása

  • 1990 Szőcs Géza: Shakespeare játék [Romeo és Júlia]

  • 1987 Forgách András: Mandulák

  • 1986 Kulin Ferenc: Kölcsey

Idézetek

Sokszor olyan dialógus kerül a dramaturg kezébe, amely leírt formájában csaknem laposan, banálisan, elmondásra érdemetlenül hangzik. De mihelyt valóban «hangzik», tehát a színpadon: tartalommal, az élet akcentusaival, ízeivel, a jó megfigyelés és az emberábrázoló tehetség vérkeringésével telik meg. Mindennek a színpadon nagy és ritka értéke van. A dramaturgnak hallania kell a dialógust. Vannak súlytalan mondatok, amelyek bizonyos helyzeti energiában robbanó erőre kapnak. A dramaturgnak látnia kell a színpadi helyzetet, érzékelnie kell a teret, a proporciókat, a levegőt. A színpad legalább annyira térbeli művészet (Raumkunst), amennyire irodalom. És nem lehet eléggé hangsúlyozni: mindez nemcsak a közönséghatás megalkuvó szempontjaira, hanem a dialógus és az egész mű drámai értékére, lényegére tartozik. Színpadon csak annak van jogosultsága, aminek színpadi dinamikája van, úgy is mondhatnám: ami több a színpadon, mint nyomtatásban.

Bárdos Artúr

"Minden színész beleszólhat dramaturgiai kérdésekbe, mindenki lehet egyszerre kint és bent is. Persze van olyan, amikor úgy érzem, hogy a dramaturg hátráltatja bennem a színészt vagy fordítva; sok feszültséget okoz, hogy folyton véleményeznünk kell valamit, ami még nincs kész, de ha pontosan meg tudjuk fogalmazni a kritikai észrevételeinket, akkor igazán eredményesek tudunk lenni."

Enyedi Éva: "Az abszurditás felszabadít" - fidelio.hu

Enyedi Éva

"A dramaturg az a szakember, aki a hatásért felelős; aki felméri, hogy milyen hatást kíván elérni egy előadás, milyen út vezet el odáig, aztán felismeri azokat az akadályokat, amelyek eltéríthetik a produkciót. Ez nemcsak a szövegre, de a történetmondás, az elbeszélés stratégiájára vonatkozik. Örülök, ha egy rendező képes úgy felfogni engem vagy a munkám, mintha lenne egy ipari kamerája, ami esetleg máshová irányul, mint ahová ő néz, és a kettő együtt talán az egész spektrumot lefedheti" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

'A dramaturg az, aki emlékezteti a rendezőt az evidenciákra' (Magyar Narancs, 2014/08.)

Ascher Tamás

"Érdekes pillanat, amikor elengedem a szöveget mint szerző: elkezd nem fájni, ha azt mondják, ez vagy az a mondat rossz, és már dramaturgként nézek rá, hogy miért az" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

"Ekkor csak egy kanavász van az olvasópróbán, vagy csak egy ötlet, amit közösen kezdünk kibontani. Ebben az esetben napról napra kell írói és dramaturgmunkát is végezni, rögzíteni az improvizációkat, jelenetet írni belőle másnapra" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Róbert Júlia

"Egy kicsit tudni kell, hogyan működik a rendezés maga, mert alapvetően ahhoz kell hozzászólni, és nem csak ahhoz, hogy pont vagy kérdőjel legyen-e egy mondat végén." (Magyar Narancs, 2014/08.)

Gáspár Ildikó