 Nyílt Fórum megnyitó
A vasárnapi megnyitón az emlékezésé volt a főszerep. Bereczky Erzsébet és Békés Pál, két alapító tag ment el a közelmúltban: egy perc csendességgel nyitott hát a 25. Nyílt Fórum. Szimbolikus ez a csend, de többet mondanak az egymás közötti beszélgetések, hirtelen bevillanó emlékezések, egy-egy jó szófordulat, egy emlékezetes ötlet – itt vannak még, mert beszélünk róluk, emlegetjük őket.
És itt volt, megelevenedett Ruszt József is, aki annak idején befogadta a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumát Zalaegerszegen. Itt volt, az életművét feldolgozó könyvsorozat első két kötetét itt mutatta be Nánay István – a 25. Nyílt Fórum így összekapcsolódott az elsővel, megnyitója egyszerre lett ünnepélyes esemény és különleges könyvbemutató.
Mesterek és tanítványok
Az első kötetben Ruszt 1962 és ’69 között írt naplói mellett Rekviem című darabja is helyet kapott – egy egykori kortárs magyar dráma, eleven, vitára ingerlő szöveg. A gyászmise tételeire szerkesztett darab hatodik tételét, mester és tanítvány dialógusát Jordán Tamás és egykori tanítványa, Nagy Péter olvasta fel. Amikor készült, Ruszt még csak huszonhárom éves volt. Nem döntötte még el, író lesz vagy rendező, utakat keresett, dolgozott megállás nélkül. A darabban megjelennek a mesterei is, különböző figurákba gyúrja őket, vitatkozik velük – felismerhetjük Nádasdyt és Majort. Az öngyilkos zeneszerző alakja Gellért Endrét idézi meg.
Ülünk, hallgatjuk a darab születése körül írt naplóbejegyzéseket – Sólyom Katalin olvassa fel, és a szépséges dikció mögött egyszer csak felsejlik az az egykori fiatalember, aki darabot ír, küszködik, kételkedik, alkot. Miközben az írás, a szülés folyamatába nyerünk bepillantást, valóban itt van közöttük a huszonhárom éves Ruszt, aki csak később lesz Mester. (Sokszoros szépsége a délutánnak, hogy itt vannak a tanítványai is, Kolti Helga és Bagó Bertalan) A Rekviem szövegében minden fontosabb motívum, téma, mánia megtalálható, ami később foglalkoztatta. „Teljesen kifejeződöm benne”- írja naplójában.
Nánay István megerősíti, valóban így van: a Rekviem problémás darab, de teljes mértékben kifejeződik benne Ruszt József.
Megidéztünk egy mestert, amint saját mestereit idézi meg, egymásra csúszott és összesűrűsödött az idő. Felszabadultan nevettünk, amikor a fiatal Ruszt naplójában a fiatal, „útvesztőben és kataklizmában bukdácsoló”, „csodálatos” Jordán Tamást emlegette – „Ha Ruszt nincs, én nem lennék színész” –mondta Jordán. „Megváltoztatta az életemet.”
Míg az első kötet Naplója (válogatta: Tucsni András és Forgách András) az alkotás folyamatát járja körül, a második Ruszt pedagógiai munkásságába enged bepillantást. Tanított egész életében, tanított az instrukcióival, a próbáival – így mesélik a tanítványai. Két fontos elméleti munkáját most végre mi is elolvashatjuk: a Színészdramaturgia és a Színitanoda számára írt tankönyv összefoglalja, mit gondolt a színésznevelésről.
A megnyitó végén belenézek a könyvbe: a belső borítóról huszonéves fiatalember néz vissza rám. Egy leendő Mester arca. Olvasva az írásait az az érzésem, mintha itt volna, mintha tanítana, mintha mi is lehetnénk még a tanítványai.
Olvasok a felolvasószínházi programokról >>>
|
