Az Évad Legjobb Magyar Drámája - díj

 

A Dramaturgok Céhe előolvasói minden év nyarán begyűjti és feldolgozza az előző évadban nyomtatásban, elektronikus formában megjelent és színházakban bemutatott kortárs drámákat. Az előolvasók vitája során alakul ki a 3-6 drámából álló jelöltlista, ami közül titkos szavazáson a Céh tagsága választja ki a díjazottat.  

Korábbi díjazottak:

  • 2020  Garaczi László: Veszteg
  • 2019  Pass Andrea: Eltűnő ingerek
  • 2018  Szilágyi Eszter Anna: Nyíregyháza utca
  • 2017  Háy János: A halottember
  • 2016  Esterházy Péter: Mercedes Benz
  • 2015  Spiró György: Helló, dr. Mengele!
  • 2014  Pintér Béla: Titkaink
  • 2013  Mikó Csaba: Apátlanok
  • 2012  Szálinger Balázs: Köztársaság
  • 2011  Esterházy Péter: Én vagyok a te
  • 2010  Nádas Péter: Szirénének
  • 2009  Térey János: Jeremiás, avagy Isten hidege
  • 2008  Térey János: Asztalizene
  • 2007  Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi nők
  • 2006  Hamvai Kornél: Castel Felice
  • 2005  Forgách András: A kulcs
  • 2004  Háy János: A Senák
  • 2003  Térey János: Nibelung-lakópark
  • 2002  Spiró György: Elsötétítés
  • 2001  Kárpáti Péter: Pájinkás János
  • 2000  Hamvai Kornél: Hóhérok hava
  • 1999  Kárpáti Péter: Tótferi
  • 1998  Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik

 

Idézetek

Sokszor olyan dialógus kerül a dramaturg kezébe, amely leírt formájában csaknem laposan, banálisan, elmondásra érdemetlenül hangzik. De mihelyt valóban «hangzik», tehát a színpadon: tartalommal, az élet akcentusaival, ízeivel, a jó megfigyelés és az emberábrázoló tehetség vérkeringésével telik meg. Mindennek a színpadon nagy és ritka értéke van. A dramaturgnak hallania kell a dialógust. Vannak súlytalan mondatok, amelyek bizonyos helyzeti energiában robbanó erőre kapnak. A dramaturgnak látnia kell a színpadi helyzetet, érzékelnie kell a teret, a proporciókat, a levegőt. A színpad legalább annyira térbeli művészet (Raumkunst), amennyire irodalom. És nem lehet eléggé hangsúlyozni: mindez nemcsak a közönséghatás megalkuvó szempontjaira, hanem a dialógus és az egész mű drámai értékére, lényegére tartozik. Színpadon csak annak van jogosultsága, aminek színpadi dinamikája van, úgy is mondhatnám: ami több a színpadon, mint nyomtatásban.

Bárdos Artúr

"Minden színész beleszólhat dramaturgiai kérdésekbe, mindenki lehet egyszerre kint és bent is. Persze van olyan, amikor úgy érzem, hogy a dramaturg hátráltatja bennem a színészt vagy fordítva; sok feszültséget okoz, hogy folyton véleményeznünk kell valamit, ami még nincs kész, de ha pontosan meg tudjuk fogalmazni a kritikai észrevételeinket, akkor igazán eredményesek tudunk lenni."

Enyedi Éva: "Az abszurditás felszabadít" - fidelio.hu

Enyedi Éva

"A dramaturg az a szakember, aki a hatásért felelős; aki felméri, hogy milyen hatást kíván elérni egy előadás, milyen út vezet el odáig, aztán felismeri azokat az akadályokat, amelyek eltéríthetik a produkciót. Ez nemcsak a szövegre, de a történetmondás, az elbeszélés stratégiájára vonatkozik. Örülök, ha egy rendező képes úgy felfogni engem vagy a munkám, mintha lenne egy ipari kamerája, ami esetleg máshová irányul, mint ahová ő néz, és a kettő együtt talán az egész spektrumot lefedheti" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

'A dramaturg az, aki emlékezteti a rendezőt az evidenciákra' (Magyar Narancs, 2014/08.)

Ascher Tamás

"Érdekes pillanat, amikor elengedem a szöveget mint szerző: elkezd nem fájni, ha azt mondják, ez vagy az a mondat rossz, és már dramaturgként nézek rá, hogy miért az" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Radnai Annamária

"Ekkor csak egy kanavász van az olvasópróbán, vagy csak egy ötlet, amit közösen kezdünk kibontani. Ebben az esetben napról napra kell írói és dramaturgmunkát is végezni, rögzíteni az improvizációkat, jelenetet írni belőle másnapra" (Magyar Narancs, 2014/08.)

Róbert Júlia

"Egy kicsit tudni kell, hogyan működik a rendezés maga, mert alapvetően ahhoz kell hozzászólni, és nem csak ahhoz, hogy pont vagy kérdőjel legyen-e egy mondat végén." (Magyar Narancs, 2014/08.)

Gáspár Ildikó